Egy nő, aki szolgálatból lett hőssé – miért írtam meg Sebalda történetét?
Az ember néha nem keresi a történetet – a történet találja meg őt. Így volt ez velem is, amikor évekkel ezelőtt először hallottam Sebalda nővér nevét. Ahogy lassan kirajzolódott előttem az életútja tudtam, hogy ez a történet nem maradhat feledésben.
Egy név, egy emlékkő – és egy belső kérdés
Sebalda nővér rendi neve és halálának időpontja volt az első kapaszkodóm. A győri kórház udvarán álló emlékoszlopon olvasható néhány sorból nem volt könnyű megtudni, ki is volt ő valójában. Miért és hogyan halt meg 1945 márciusában? Miért emlékeznek rá a mai napig? És hogyan válhat valaki olyan hőssé, akit a történelem hivatalosan nem is jegyzett fel?
Kutatás, ami messzebbre vitt, mint gondoltam
A válaszokat kutatva bejártam Sebalda nővér életének helyszíneit. Segítőm volt többek között egy plébános Máthé György, egy ápolási igazgató Csordás Adrienn, a rend tagjai, történészek, levéltárosok is. Régi lapokat böngésztem az Arcanumban, visszaemlékezéseket olvastam, temetőtérképeket kerestem, régi kórházi iratok után kutattam. Sokszor éreztem úgy, mintha kézen fogva vezetné valaki az utamat – hogy a történet nemcsak róla szól, hanem azokról a nőkről is, akik csendben szolgáltak és kitartottak akkor is, amikor senki sem figyelt rájuk.
Mit jelent ma Sebalda története?
Számomra a legmeghatóbb az a méltóság, ahogy Sebalda nővér az utolsó pillanatig helytállt. Nem szónoklatokkal, nem látványos tettekkel, hanem azzal a csöndes hűséggel, amivel sok nő a mai napig végzi a dolgát: ápol, gondoskodik, szolgál. Ezt a csendes hősiességet akartam megmutatni. Mert úgy hiszem, a példaképekre ma is ugyanúgy szükségünk van – különösen azokra, akik nem a reflektorfényben, hanem a háttérben álltak ki mindannyiunk mellett.
Egy könyv, ami tovább él az olvasóban
Nem enciklopédikus életrajzot akartam írni, hanem egy élő történetet. Olyan könyvet, ami nemcsak olvasmány, hanem emlék, kapaszkodó, vagy akár beszélgetésindító. A visszajelzésekből látom, hogy sokakat megérintett és ez megerősít abban, hogy volt értelme elindulni ezen az úton.
Ez a könyv nem lezárt történet, hanem egy híd, ami múlt és jelen között vezet.
Köszönöm, ha velem tartasz ezen az úton.